Már nem is tudom, mikor voltam életemben először Svájcban, de arra tisztán emlékszem, hogy első látásra beleszerettem. Utunk akkor Genfbe vezetett, ahol anyu - akkor életében először - egy hónapot dolgozott. Mi pedig, ahogy az a rendes családhoz illik, követtük őt! De ez csak az első út volt. Anyukám azóta már 10-12-szer is kint töltött egy-egy hónapot, aminek az lett a vége, hogy a kiscsalád is követte, ha tudta. Voltunk mind a négyen egyszerre (papa, mama, gyerekek), volt, hogy csak egyikünk látogatta meg - szóval nem bírtuk ki Svájc nélkül. Ilynekor persze nem maradtunk kizárólag Genfben, sokszor látogatásokat tettünk a szomszédos városokba, falvakba is.
Következő Svájci élményem egy kórushoz kötődik. A Verdi Requiemet adtuk elő a Suisse Romande zenekarral, aminek ürügyén Lausanne-ba utaztunk, és ott is aludtunk az egyik zenekari tagnál. Ismét a Genfi-tó partján találtam magamat! Imádtam (és még most is)!
Igazi elköteleződésem pedig egy váratlan fordulatnak köszönhető. 2006-ban megismerkedtem a pasimmal - aki svájci. Innentől kezdve pedig nem volt megállás. Mivel kapcsolatunk elején az utazgatás volt az egyetlen megoldás, lényegében bejártam, vagyis bejártuk Svájcot. Ő zürichi, így az országban ez volt az első olyan város ahol jártam, ami nem az általam oly jól ismert francia területen volt. A lista pedig csak bővült: eljutottam Ticino kantonba, vagyis a déli, olasz részre, a rétoromán területen (Graubünden) is megfordultam, de a német részt is volt alkalmam megismerni. Mindemellett persze rengeteg olyan hely is akad, ahol még nem voltam, és ahova szívesen elmennék - vagy akár visszamennék!
Az élet pedig úgy hozta, hogy bár most Budapesten lakunk, mégis sokat járunk ki (vagy haza - kinek mi). És megfogalmazódott bennem egy ötlet: miért is nem írom le, osztom meg az élményeimet másokkal is?
Hát evégett született meg ez a blog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése