Az utóbbi években elkezdődött Svájcban egy tendencia: nem ciki svájcinak lenni, sőt! Már más szemmel néznek magukra, ami részben a hazai médiának is köszönhető, és persze a vezetőségnek. A hazai márkák is igyekeznek felvenni a ritmust és hangsúlyozni identitásukat.
Ezt vállta fel az októberben átalakuló svájci légitársaság is, a Swiss International Air Lines. Egy majdnem teljesen új arculattal rukkolt elő, ami azt igyekszik erősíteni, hogy ő a svájciakért van elsősorban. Na de hogyan is kell ezt elképzelni?
Előbb nézzük meg, hogyan alakult át a Swissair a most működő Swiss-é!
A nemzeti szimbólumként is emlegetett Swissair 1931-ben kezdte meg működését, és 71 éven keresztül a vezető nemzetközi légitársaságok közé tartozott. A Flying Bank (repülő bank) néven is emlegetett légitáraság azoban a '90-es évek végére lehetetlen pénzügyi helyzetbe került, és bár igyekezett alkalmazni a "vadászó stratégiát", csak a kormány segítségével tudott fennmaradni. Végül ők is csak 2002. március 31-ig tudták életben tartani a Swissairt.
Rögtön ezután, ugyan ezen a napon, vagyis március 31-én kezdődött a Swiss-nek a története. A lényegében befektetők kezében lévő légitársaság közel hétezer alkalmazottal kezdte meg pályafutását. Olyan jól azért nem csinálták, hogy nyereséges legyen, így talán nem véletlen, hogy a nagy német légitársaság, a Lufthansa 2005-ben úgy döntött, megveszi. Két évébe telt, míg teljesen beolvasztotta saját apparátusába, és tagja lett a
Star Alliance-nek, valamint a Lufthansa
Miles & More törzsutas programjának. Ez aztán meghozta a várva várt sikert, és a Swiss többszörösen is behozta az árát a németeknek. Talán pont ezért érzik úgy a svájciak, hogy annakidején túl olcsón adták el...
És akkor jöjjön az új logó, és hogy miért is volt erre igazán szükség. Ha engem kérdeznétek, azt mondanám: az önérzetes svájciaknak minden bizonnyal nem esett jól, hogy az ő nemzeti szimbólumukként is megjelenő Swiss német kézbe került (főleg, hogy nem igazán szívelik szomszédjaikat). Tehát itt volt az ideje, hogy saját ízlésük szerint formálják és egy olyan szlogent találjanak ki hozzá, ami mintha a svájciak szívéből szólna!
Az utcákon megjelenő hirdetéseken pedig jobbnál jobb szöveget lehet olvasni - mert minden teli van Swiss-es plakátokkal! "Mi még mérgesebbek vagyunk, ha késünk, mint Önök!" - szabad fordításban valahogy így hangzik az a felirat, amik a várost/országot díszítő plakátokon vannak. (Ha valaki nem érti, ez mitől svájci, kérdezzen engem nyugodtan!) Ebből is látszik, hogy igyekeznek megnyerni magát a svájci embert.
 |
| A régi logó |
Az előző logó amúgy Tyler Brûlé munkája volt még 2002-ben, amikor elindult a légitársaság. Színvilágában nincs változás, az új arculatban is megmaradt a piros (mint a nemzet színe), épp csak a kockákat egy új forma váltja fel: a hátsó vezérsíkot (farok) imitáló sávban egy fehér kereszt látható. A cél ugyanis az volt, hogy azonnal felismerhető legyen. Ennek pedig az elengedhetetlen kelléke a svájci kereszt. Új szlogent is választottak, ami (feljebb látható) valahogy úgy fordítható, hogy "A mi jelvényünk egy ígéret", kifejezve ezzel a folytonosságot, az utasokkal való szoros kapcsolatot és a minőséget, ami mindig is jellemezte, vagy aminek jellemeznie kell egy ilyen (kisebb) légitársaságot. Kétségtelen amúgy, hogy a minőség az elsődleges szempont - de ez akár egy új bejegyzés is lehetne!
Amúgy érdekes dolgokkal teszik próbára a légitársaságot használók svájciasságát . A Swiss honlapján például van egy játék, amelyben ha válaszolunk a kérdésekre kiderül, mennyire vagyunk svájciak. És hogy ez miért fontos? Így kiderül, hogy a tipikus dolgokat ők is ismerik, vagyis figyelnek ránk, megértenek minket, (svájci) utasokat. Persze minél több pontot gyűjtünk össze, annál nagyobb az esélyünk a nyerésre - ami valljuk be, egy bennfenntesnek lényegesebben könnyebben fog menni, mint nekünk! (Én maximális pontszámmal végeztem, de tudom, ez teljes mértékben szabotázs!:))
 |
| Swiss hirdetés - körforgalom formájában |
Persze itt is, ahogy akár nálunk is, arról is lehet hallani, hogy valóban szükség volt-e erre az arculatváltásra, főleg annak tükrébe, hogy olyan markánsan nem változott meg semmi. Talán - gondolom én - a céljukat elérik, és a svájciak jobban fognak kötődni "saját" légitársaságukhoz, mint eddig.
A képeket a Swiss International Air Lines
Facebook oldalán találtam.
A Svájci hegyek lábánál nem ritkák az olyan tavak, amelyek stratégiai pontként szolgáltak a középkorban. Így van ez a Zürich-i tó szomszédos tavával, a Greifensee-vel is. Ennek a kisebb tónak a partján épült meg az a vár, amelyet először 1261-ben említenek a források, és amelyet Rapperswil grófja építtetett, hogy északi területeit megvédje a betolakodóktól. A vár sokszor cserélt gazdát az 1400-as évekig tartó időszakban, közülük talán az egyik legbefolyásosabb II. Knight Hermann volt, Habsburg Rudolf osztrák császár marsallja, aki Rapperswil grófnőjétől, Elisabeth-től kapta ajándékba. Knight azonban sok adósságot halmozott fel, így a vár 1402-ben Zürich városához került. Negyven évvel később, az „öreg Svájccal” folytatott harcban az épület megsemmisült, és csak 1520-ben kezdték újjáépíteni: ekkor kapta meg mostani arcát is. Az ezt követő időszakban, egészen a francia megszállásig, illetve a Svájci Államszövetség megszületéséig (1798) a zürichi tiszttartó lakott a várban.
A XIX. században közigazgatási központként funkcionált, majd egészen 1935-ig zürichi gazdag családok tulajdonában volt. Ekkor Zürich kanton megvásárolta, majd a 90-es években kulturális hellyé alakították át.
Zürich, mint nem hivatalos főváros, sok érdekes és értékes kiállításnak ad otthont, melynek egyik legfontosabb befogadóháza a Kunsthaus. Az 1787-ben alapított múzeum, mely a legnagyobb svájci képzőművészeti közgyűjtemények egyike, a minőséget és folyamatosságot tartja a legfontosabb hivatásának. "A Kunsthaus először csak svájci művészek alkotásait gyűjtötte, hamarosan
nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a hazai mestereket is sokkal
izgalmasabb nemzetközi mércével mérni; bemutatni, hogyan kapcsolódnak a
nemzetközi áramlatokhoz, milyen kölcsönhatásban vannak a külföldi
alkotók műveivel - nyilatkozta az artportal.hu-nak Cristoph Becker, a Kunsthaus igazgatója.
